Rendben, az utóbbi napokban nem jelentkeztem, ami azért volt, mert gondolkoztam. Van az a dolog, hogy költözünk a családdal, most hogy jobban át lehessen látni a helyzetet, anyum egyedül nevel minket öcsémmel. Bátyám külön él egy ideje, nem épp a szomszédban... Így mindenképp megyek velük, mert nem akarom a (szépen nem tudom kifejezni magam) sz@rban hagyni a családomat, már épp elég gondja volt anyumnak a családon belül, minek legyek én is önző vele és törjem darabjaira az így is épp összeforni készülő lelkét? Egyszerűen nem bírom már nézni, hogy rombolják le a reménykedését... Igen ez volt a gondolataimban és a barátom, akivel eljutottunk oda, hogy nem tudtam neki mit válaszolni, vagyis...

- Hogy fogunk találkozni? - kérdezte és szorosabban ölelt át.

- Nem tudom... - szólaltam meg halkan kissé hezitálva.

Nem tudtam, hogy mit tegyek, milliószor végig gondoltam. Fogalmam nincs mi lesz, ha annyira erősek az érzelmeink egymás iránt akkor semmi akadálya nem lesz, hogy távolabb leszek. Barátnőm is ezt mondta először nem nekem, hanem barátjának, aki rákérdezett. De! Mivel visszajárok szeptembertől (kb 2 órás vonat út az átszállás miatt) a suliba, kitudja meddig kell bent maradnom és otthon is leginkább csak hétvégén leszek, meg hétköznap este. Nem jöhet mindig ő, viszont én nem tudok suli mellett dolgozni, anyumtól nem fogok pénzt kérni, ha nem muszáj...

Nagyjából ezeken filóztam és tegnapelőtt kicsit túl nőtt rajtam, amit csak akkor vettem észre, mikor síró rohamot kaptam, mert anyunak olyat mondtam, amit egész életemben bánni fogok... Nagyon nem akartam ezt, totál elborult az agyam és kimondtam mielőtt gondolkodtam volna, csak az járt a fejemben, hogy miért? Miért nem érti amit mondok? Miért nem értem amit ő mond nekem? Ezután jött a síró roham és próbáltam meggyőzni magam, de hiába totál elködösült az agyam... Lefeküdtem és neki álltam olvasni. Ez volt a napi jó pont.

Másnap anyu kora reggel már dolgozni ment és csak este jött haza, de késő délután beszéltünk telefonon. Fáradt volt a hangja, de nyugodt. tudtam, hogy nem fog sokáig elhúzódni ez a dolog mégis rosszul érzem magam. ennek hatására elhatároztam, hogy nem érdekelnek már a kifogások, azoknak az ideje lejárt és megteszek minden tőlem telhetőt a családdal szemben és barátommal szemben.